AUDREY FOODSTYLE

Ez most nem egy túltolt édes házi péksüti, hanem inkább egy lágyabb, csokis-mogyorósabb ízvilág a kicsit fanyar áfonya és a sok étcsoki miatt, de jó sok töltelékkel, diófélékkel megtömve, egy ropogós, omlós tésztával, ami tökéletes egy hétvégi uzsonnára elkészítve. Az állaga pedig a magába szívott áfonyától lesz az igazi! R E C E P T 100 gramm hideg laktózmentes margarin 125 gramm hideg laktózmentes krémsajt 175 gramm liszt 50 gramm porcukor negyed teáskanál só A margarint keverjük ki a porcukorral, majd adjuk hozzá a krémsajtot, lisztet, sót és keverjük át még párszor. Gyúrjuk össze az egészet és szedjük szét két kis gombócba, majd fóliázzuk be és tegyük hűtőbe egy órára. ⏲️⏲️⏲️ összeaprítani: 100 gramm étcsokoládé 75 gramm pekándió Aprítóban a csokit és pekándiót törjük össze szinte por állagúra. Ez lesz a töltelékünk száraz része. felolvasztani: 4 marék (fagyasztott) áfonya 1 evőkanál porcukor 1 evőkanál víz Egy lábosban közepes

Édes kísértés, fűszermámor, tüzes hús, illatok, napfény, csillanás, lágy szósz, összeolvadás: avagy az igazi BESTIA . A Szent István téren lévő Bestiában próbáltuk ki a brunch menüt. Azt gondolná az ember, hogy a hétvégi brunch már kora reggeltől elérhető, mert hát vannak olyanok, akik hétvégén is ugyanúgy reggel 7-kor felkelnek, mint hétköznap, munkába menet. Na hát én nem ilyen vagyok. Szeretek sokáig aludni, pihenni, lustálkodni. És úgy tűnik, a Bestiában is így vannak ezzel. Már napokkal korábban foglaltam asztalt, és 11:30-nál előbbi lehetőség nem is volt az időpont kiválasztására, hiszen akkor nyit a hely. Így amikor eljött a lusta vasárnap , és megérkeztünk, mi voltunk az elsők, akik a bestia gyomrába kerültek. A gyönyörű napsütés beszűrődött az elegáns térbe, és a friss virágok, gyönyörű és harmonikus interior mellett elsétálva elfoglaltuk helyünket a teraszon, pazar kilátással a Bazilikára . Mivel még azért februárban nincs túl meleg, így a terasz fedett volt

Még sütött a nap, de már sárgultak a falevelek, amikor elkezdtem a Tündérkésbe járni. Először csak barátkoztam vele , megkörnyékeztem, majd egyszer végül be is tértem. Ennek már négy hónapja. Laktózérzékenyként (habár szeretek erről sokszor nem tudomást venni, de aztán mindig belátom, hogy ezzel sajnos már együtt kell éljek) mégiscsak fontos volt a számomra, hogy ha egy-egy ételt megkívánok, és bizony laktóz van benne, akkor ne napi szinten dobáljam magamba a laktózbogyókat, mint a cukorkát. Főleg, ha mindig elfelejtem magamnál tartani. Mert ugyebár "dehogy vagyok én laktózérzékeny, mit számít ez a pohár tejföl, vagy egy jó vajas-mascarponés süti!". És hát igenis számít. De még hogy! Ezért is "kattantam rá" a Tündérkés Glutén- és Laktózmentes Ételbár ra, ahol nemcsak laktózmentesen, de gluténmentesen is főznek, így ez igazából dupla pirospont volt a számomra. A Tündérkés egy éve nyitott, egy csendes-kellemes budai utcában, közel a villamoshoz, de épp kellően

Gyönyörű atmoszféra, harmonikus design, finom ételek, pocsék kiszolgálás. A Twentysix Budapest-ben jártam. 🌴 A dzsungel -láz adott, azaz a rengeteg buja növény megteremti azt a hangulatot, ami miatt páratlan lesz ez a hely és nem tudsz még egy ilyet mondani, ahol a belvárosban egy ekkora méretű látványos és magával ragadó oázist találsz. Igazából egy fotón be se lehet mutatni a teret, egyszerűen el kell menni és megtapasztalni , élőben végigpásztázni a zugokat, befogadni a látványt. 🌴 Amikor megtudtam, hogy januárban megnyitott a Twentysix GARDEN (korábban már voltam itt, de akkor még nem volt telepakolva növényekkel minden), tudtam, hogy mindenképpen el kell majd jönnöm letesztelni. Akartam adni neki egy kis időt, hogy a nyitás utáni gyermekbetegségek kijöjjenek, - ahogy az lenni szokott egy új hely nyitásánál -, és én majd akkor tapasztaljam meg, amikor teljes pompájában élvezhető lesz a hely nyújtotta élmény. Úgy tűnik, sajnos még egy kis időt kellett volna neki adnom...

Habár sajnos már február van, és az volt az újévi fogadalmam, hogy többet blogolok, többet sütök-sürgök-forgok ebben az évben, eddig ez nem igazán jött össze. De most ezen a hétvégén végre megihletődtem ettől a csudaklassz szép tavaszi időtől (igenigen, valószínűleg nem fog sokáig tartani), végre éreztem magamban az affinitást ahhoz, hogy készítsek egy kicsit édes, kicsit sós, kicsit lágy és kicsit ropogós új sütit. Így született meg ez a laktózmentes sóskaramellás sajttorta. Sok helyen ettem már sajttortát és mindig valahogy az arányok voltak azok, amik nekem valahogy nem stimmeltek. Persze ízlések és pofonok, de nekem mindig vagy rengeteg volt a krémes rész, vagy túl kevés volt a szósz rétege, vagy leheletvékonyra passzírozták a sütőformába a zabos alapot, és így valahogy nekem egyik sajttorta sem volt az igazi. Jöjjön hát az én verzióm erre a sütire, a vastag zabos alap, a nála kétszer olyan magas sajttorta "töltelék" és a sohavégetnemérős karamellszósz. RECEPT